THE MINIMAL JUNGLE

10 jele, hogy kezdek felnőni

2017. február 08. - The Minimal Jungle

A mai naptól kezdve egy teljes évig erősítem a 23 évesek táborát, és mindig elámulok másokon, akiknek már saját háza van, autója is, ráadásul remek munkája, a céljaival kel és fekszik, én pedig azért is büszke vagyok magamra, ha kibírok egy napot nyafogás nélkül, melynek oka általában az, hogy aludni akarok, kávét akarok, mindenki hagyjon békén, vagy pedig éhes vagyok. Esetleg a felsoroltak kombinációja.

Azonban sokak meglepetésére én is fejlődőképes vagyok, és kit áltatok, igazából engem is meglep a dolog. Ahhoz képest, hogy évekkel ezelőtt milyen voltam, a mostani énem hatalmas változásokon ment keresztül, és nem feltétlenül magamtól döntöttem úgy, hogy na, ezt máshogy kellene csinálni, de a végkifejlet tulajdonképpen minden esetben fix, saját elhatározás, vagy események sorozata, mindegy is. Akármi vezetett is ide, megtörtént, és hálás vagyok érte.

Most, hogy elhitettem mindenkivel, hogy ez egy komoly bejegyzés lesz, ideje lerántani a leplet arról a 10 vicces(nek szánt) dologról, mely azt bizonyítja, hogy kezdek a társadalom hasznos tagja lenni, vagy legalábbis elhiszem magamról, hogy ez a rögös út a fenti jelekkel van kikövezve!

1. "Zoknit kapni ajándékba? Paff, ne már." Mondtam évekkel ezelőtt, amikor karácsonykor megkaptam egy kisebb település éves zokniadagját, de most! Zokniköszöntő táncot járok, ha valaki meglep 1-2 párral. Persze a karácsony csak példa, mivel nem emlékszem az összes karácsonyra, szóval lehet, hogy egyszer kaptam zoknit összesen, de annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy csak ez az ominózus karácsony maradt meg.

2. A fenti szöveg ismét, csak zokni helyett pizsi. Itt viszont határozottan emlékszem, hogy szinte mindig kaptam, karácsony vagy szülinap, névnap vagy húsvét, teljesen mindegy, a napok változnak, a pizsi örök.

3. Teát inni kizárólag az élmény miatt? Na még mit nem! Összekötöttem a betegséggel, ezért hihetetlen felháborodást produkáltam, ha valaki csak úgy teát akart velem itatni. Azóta megváltoztam, és átlagban minden egyes nap iszom egy bögrével, vagy akár kettővel is, betegség esetén pedig még többet.

4. A délutáni alvásokat az óvodában mindig nehezen viseltem, nagyon kevés volt az olyan nap, amikor tényleg aludtam is, na de most. Kérném vissza a lehetőséget, hogy bűntudat nélkül pihenjek 20 percet délutánonként, köszönöm!

5. Az esti alvásidőt is jobban értékelem, kezdek nyugdíjasként létezni, este 9 körül már álmos vagyok, ami nem feltétlenül baj, de általában azt érzem, hogy munka után nincs időm semmire, mert pár óra, és már aludni kell. Megfogadtam, hogy néha azért megszegem a korai alvásra vonatkozó "szabályt", mert nem lesz abból hatalmas baj, ha tovább maradok fent.

6. Most már nem osztok meg mindent. Szeretek beszélgetni, és sokszor csacsogtam mindenféle dologról, ami nem csak felesleges volt, de néha kicsúsztak olyan dolgok is a számon, amelyeket nem akartam elmondani senkinek. Ugyanez érvényes a közösségi oldalakra is, amikor belecsöppentem ezekbe, ész nélkül pakoltam fel mindenfélét, miközben nem voltak lényegesek, később pedig a fejemet fogva távolítottam el őket, ahonnan csak lehetett, miközben mondogattam magamnak, hogy miért vagyok ennyire nyomi.

7. "Szereztem egy kis pénzt, kaptam ajándékba, vagy esetleg megérkezett a fizetésem a diákmunka után? De szuper, mire költsem el? Inkább spórolni kellene mondjuk, de lényegtelen, majd spórolok később." Éééés ezzel a lendülettel 8 perc leforgása alatt fejben el is költöttem az összeget értelmetlen dolgokra, ahelyett, hogy elraktam volna, hátha kelleni fog másra. Manapság körültekintőbb vagyok, és azt veszem meg, ami tényleg kell és/vagy nagyon szeretném, de ha nem érzem szükségesnek, akkor elengedem. Ha valamire gyűjtök, akkor pedig igyekszem komolyan venni, és tényleg elrakni azt a pénzt.

8. Képes vagyok megálljt parancsolni a papírboltok iránti rajongásomnak, már nem veszek 18 noteszt, csak mert tetszenek. Persze még így is több tollam, füzetem, stb. van, mint egy átlagos, teljesen normális embernek, de határozottan sokat javult a helyzet a korábbi énemhez képest.

9. Keményen dolgozom azon, hogy a testápoló használatát ne felejtsem el, ugyanis a lábikóimon borzalmasan száraz a bőr, de kifejezetten lusta vagyok testápolóval kenegetni magam. Igyekszem nem elbliccelni, és amikor ténylegesen kenegetem habtestem, akkor hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy hú, mennyire rendezett az életem. :D (Lehet, hogy kellene egy zuhanyzás közbeni testápoló?)

10. Teljesen felnőttként ugrom bele reggel a mamuszomba, kivéve akkor, ha az előző nap folyamán elhagytam valahol a lakásban. Ebben is nagyon nagy mester vagyok, előbb vagy utóbb elérem, hogy mindig tudom, hogy hol van, nem pedig futkozom utána hatalmas erőbedobással napi 3-4 alkalommal, elenyésző mennyiség ez kérem szépen.

Ennyi lettem volna, remélem mosolyt csaltam az arcotokra ezzel a kis gyűjteménnyel. Az ötletet katacita posztja adta, innen is köszönöm az inspirációt! :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása