Képkockák #2

2017. március 21. - The Minimal Jungle

1. Asztal ● 2. és 3. saját képek ●  4. Oreo kekszes lávasüti ● 5. Nyomtatható bullet journal elválasztók, ikonok  ● 6. DIY egérpad

Imádnám, ha egy ilyen asztalnál dolgozhatnék! Nem vonná el semmi a figyelmem, tökéletes környezet. Talán bevetném a DIY egérpadom is, bár meg kell, hogy mondjam, nem használok egérpadot, viszont az ötlet szerintem nagyon király, poháralátétet is lehetne készíteni ezen a módon. Az új pasztellszínű szövegkiemelőimet viszont biztosan még nagyobb lelkesedéssel használnám a fehér asztalomnál, bár asztal nélkül is imádom őket. A másik jó dolog, ami történt, az az, hogy végre beszereztem a Catrice egyik új alapozóját! Rengeteg pozitív véleményt olvastam róla, és eldöntöttem, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. Nagyon sokszor próbáltam megvenni, de soha nem találtam az üzletekben, ha volt, akkor pedig felbontott állapotban, (... ott a teszter, miért kell kibontogatni a rendes termékeket?!) úgy pedig nem akartam elhozni. Annyira felpörögtem, hogy írtam a Rossmann Magyarországnak Facebookon, hogy mit tehetek, sehol nem találok ebből az alapozóból. Nagyon kedvesek voltak, jelezték, hogy mikor lesz ismét elérhető a webshopban, ugyanis ott is próbáltam megrendelni, de nem volt készleten sajnos. Szorgalmasan csekkolgattam az online boltjukat, és meg is rendeltem hétfőn reggel. Postapontra kértem, és másnap reggel már meg is kaptam a terméket, bombabiztos csomagolással, szóval nagyon elégedett vagyok, és köszönöm innen is! Egyébként már kipróbáltam azóta, tetszik, bár még barátkozunk. Úgy vettem észre. hogy nagyobb mennyiség kell belőle, mint az eddigi alapozókból, de azt hiszem, jóban leszünk. Szívesen ennék most ilyen lávasütit egyébként, szuper jó lehet. A kalendáriumomat is dekorálgatom szorgalmasan, a korábbi állapothoz képest már nem annyira minimál, ezek a bujo "grafikák" szuperül mutatnának benne szerintem. :)

Miért nem tartom magam "anya-alapanyagnak"?

A minap olvastam egy remek bejegyzést a Pareto Lánya blogon, amely ültetett a fejembe egy bogárkát. (megjegyezném, hogy emlékeim szerint, a kezdetektől olvasom ezt az blogot, - nagyon szeretem, hasznosnak tartom - és elsőre azt hittem, hogy Paretol Anya a címe, és el nem tudtam képzelni, mi az a paretol?! tudom, butaság, de én jót nevettem, mikor rájöttem, hogy mennyire benéztem az egészet :) Visszatérve a bogárra, egy olyan posztról van szó, melyet korábbi blogokon is publikálni akartam már, de mindig túl személyesnek gondoltam, ezért soha nem lett belőle tényleges bejegyzés. Most viszont azt gondolom, hogy itt az ideje, mert nap mint nap szembesülök azzal, hogy hányan hányféleképp gondolkodunk erről, és a vélemények megoszlása azt gondolom, hogy teljesen normális ezzel a témával kapcsolatban. Nem zavar, ha valaki gyereket szeretne, ha valaki 3 kiskölyökkel érzi azt, hogy ki tud teljesedni, ha valaki egy focicsapatnyi utóddal képzeli el a jövőjét, és azt is elfogadom, ha valaki - úgy, mint én - egyáltalán nem akar gyereket.

Remélem, elég nyugis képet választottam!

Ilyenkor rögtön a Fluimucil reklám jut eszébe mindenkinek, persze nem azért, mert az idegesítő kisgyerek tökéletes példa arra, miért is nem szeretnék gyereket, hanem azért, mert hatalmas szemekkel néznek rám, hogy de miééééért? Hát, rengeteg válaszom van erre a kérdésre, és mindjárt fel is sorolom az összeset, de először elmondanám, hogy ez a bejegyzés teljesen saját vélemény, nem akarok megbántani senkit, nem bírálok senkit, és a reklámos kisgyerekkel nincs semmi gond, a szinkronnal mondjuk annál több, ebbe ne is menjünk bele. :D

Tovább

11 ok, amiért várom a tavaszt

A szél a napokban úgy fúj, mintha fizetnék érte, de a napocska azért igyekszik sütni, finoman érzékelteti, hogy a tavasz menthetetlenül közeleg. Személy szerint minden évszakban találok valami szépet, mindegyiket kiélvezem, a tél különösen a szívem csücske egyébként, télen születtem, imádom a havat, a KARÁCSONYI időszakot sem adnám semmiért. Most viszont mégis ott tartok, hogy tűkön ülve várom a tavaszt, és én ugyan nem siettetek semmit, de azért jöhetnének a melegebb napok. Ezért hát összeszedtem x dolgot, ami miatt kijelenthetem, hogy baromira várom a tavaszt, és hálás vagyok a télnek, hogy volt, de ideje átengedni a terepet. :)

1.) TORNACIPŐ + BŐRDZSEKI

Farmernadrággal és egy sima pólóval tökéletes kombináció az enyhe időben. Ebben a szettben az egész életemet le tudnám élni, hát még akkor, ha néha lecserélem a farmert egy melegítőnadrágra. Tökély!

2.) GYORSABB ÖLTÖZKÖDÉS REGGEL

Nem tartana évekig, mire magamra rángatom a sálat, kabátot, sapkát, kesztyűt, meleg csizmát, bundát, kandallót, stb. Szerencsére nem vagyok fázós típus, de elég korán indulok dolgozni reggelenként, és nem akarok betegséget kockáztatni csak azért, mert nem öltöztem fel eléggé.

3.) FOTÓK A BLOGRA

Ha nincs borús idő, akkor sokkal könnyebben lehet világos, szép képeket készíteni a blogra, ami pedig fontos számomra, mert annyiszor fotózom újra a dolgokat, ameddig nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel, 2 alkalomtól akár 234438421 alkalomig is eljuthatok!

Tovább

Kontaktlencse vs. szemüveg - 1:0

Nem mostanában kezdtem a szemüveges pályafutásomat, és szerettem is  - legalábbis az esetek 99%-ban - szóval megmondom őszintén, egy évvel ezelőtt még hevesen tiltakoztam volna, hogyha valaki csak megemlíti a kontaktlencsét. Ebből is látszik, hogy minden(ki) változik, ugyanis néhány hónapig érlelődött bennem a gondolat, mire decemberben végre döntöttem, és arra jutottam, hogy ideje kipróbálnom a kontaktlencsét. A szemüvegről sem mondtam le teljesen, mert többen állítják (khm, én állítom), hogy jól áll nekem az okuláré. Azonban az egyértelmű, hogy sok-sok szituációban kényelmesebb a kontaktlencse, mint a szemüveg, és gyakran viselem. Épp ezért összeszedtem 8 okot, amelyek azt mutatják, hogy a lencse praktikusabb a szemüvegnél.

1. Nincs bepárásodás. A szemüvegem lencséinek volt ilyen párataszító (?) rétege ugyan, de télen ez semmit sem ért, és akárhova mentem be a kinti hideg időből, azonnal elhomályosult a világ. Nagyon kellemetlen és zavaró tudott ez lenni, főleg, ha olyan helyre érkeztem, ahol már csak rám vártak, és akkor jaj, de jó, hogy végre itt vagy. Köszi, az is nagyon jó, hogy ti itt vagytok, csak egyikőtöket sem látom amúgy.

2. Nem kell 18 szemüvegtörlőt magammal cipelnem állandóan. Minden táskámban van legalább 1, a kabátzsebemben is (!), de a kontaktlencse viselése ezt nem indokolja. (amúgy ennek ellenére is nálam vannak, de jó érzés tudni, hogy akkor sem lenne gáz, ha otthon felejteném az összeset)

Tovább

Képkockák #1

Egy állandó rovatot tervezek bevezetni ezzel a poszttal, amely tulajdonképpen elég szabad kezet ad nekem most, és a későbbiekben is, ugyanis az a tervem, hogy a Képkockák sorozatban - most figyeljetek! - képeket fogok posztolni, azonban a bejegyzés szerepe változhat. Lehet moodboard, lehet ajánló, lehet szinte bármi, de leggyakrabban valószínűleg hangulatfestő fotókat foglal majd magába, plusz esetleg egy-két személyes dolgot, jelenleg mi foglalkoztat, milyen ötleteim vannak, vagy valami ilyesmi. Nincsenek megszabott kategóriák, a képek "témája" folyamatosan váltakozni fog a terveim szerint, mivel én is folyamatosan változom, új dolgok érdekelnek, valami háttérbe szorul, majd visszatér, utána pedig talán teljesen lecserélődik.

1. Rose gold körmök ● 2. Virágcsokor 3. Tervező 4. Bögre  5. Kiskutyák ● 6. Enteriőr

Azt hiszem a képeken is látszik, hogy nagyon várom már a tavaszt, virágok és napsütés, végre lesz sok-sok természetes fény, lehet fotózni a bloghoz, éled a természet, szuper lesz. Amúgy engem is meglep, hogy ez a francia manikűr jellegű köröm nekem tetszik, mert alapból az eredeti francia manikűr számomra nem szimpatikus, de ez a nude - rose gold kombináció engem is levett a lábamról. Készíthetnék én is egy képet, ilyen manikűr + kávérajongós bögre = Instagram hírnév! Bár valószínűleg ezt érném el a kiskutyákkal is, vagy egy szépen dekorált gyűrűs tervezővel is. :D

10 jele, hogy kezdek felnőni

A mai naptól kezdve egy teljes évig erősítem a 23 évesek táborát, és mindig elámulok másokon, akiknek már saját háza van, autója is, ráadásul remek munkája, a céljaival kel és fekszik, én pedig azért is büszke vagyok magamra, ha kibírok egy napot nyafogás nélkül, melynek oka általában az, hogy aludni akarok, kávét akarok, mindenki hagyjon békén, vagy pedig éhes vagyok. Esetleg a felsoroltak kombinációja.

Azonban sokak meglepetésére én is fejlődőképes vagyok, és kit áltatok, igazából engem is meglep a dolog. Ahhoz képest, hogy évekkel ezelőtt milyen voltam, a mostani énem hatalmas változásokon ment keresztül, és nem feltétlenül magamtól döntöttem úgy, hogy na, ezt máshogy kellene csinálni, de a végkifejlet tulajdonképpen minden esetben fix, saját elhatározás, vagy események sorozata, mindegy is. Akármi vezetett is ide, megtörtént, és hálás vagyok érte.

Most, hogy elhitettem mindenkivel, hogy ez egy komoly bejegyzés lesz, ideje lerántani a leplet arról a 10 vicces(nek szánt) dologról, mely azt bizonyítja, hogy kezdek a társadalom hasznos tagja lenni, vagy legalábbis elhiszem magamról, hogy ez a rögös út a fenti jelekkel van kikövezve!

1. "Zoknit kapni ajándékba? Paff, ne már." Mondtam évekkel ezelőtt, amikor karácsonykor megkaptam egy kisebb település éves zokniadagját, de most! Zokniköszöntő táncot járok, ha valaki meglep 1-2 párral. Persze a karácsony csak példa, mivel nem emlékszem az összes karácsonyra, szóval lehet, hogy egyszer kaptam zoknit összesen, de annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy csak ez az ominózus karácsony maradt meg.

2. A fenti szöveg ismét, csak zokni helyett pizsi. Itt viszont határozottan emlékszem, hogy szinte mindig kaptam, karácsony vagy szülinap, névnap vagy húsvét, teljesen mindegy, a napok változnak, a pizsi örök.

3. Teát inni kizárólag az élmény miatt? Na még mit nem! Összekötöttem a betegséggel, ezért hihetetlen felháborodást produkáltam, ha valaki csak úgy teát akart velem itatni. Azóta megváltoztam, és átlagban minden egyes nap iszom egy bögrével, vagy akár kettővel is, betegség esetén pedig még többet.

4. A délutáni alvásokat az óvodában mindig nehezen viseltem, nagyon kevés volt az olyan nap, amikor tényleg aludtam is, na de most. Kérném vissza a lehetőséget, hogy bűntudat nélkül pihenjek 20 percet délutánonként, köszönöm!

Tovább

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu