Egy állandó rovatot tervezek bevezetni ezzel a poszttal, amely tulajdonképpen elég szabad kezet ad nekem most, és a későbbiekben is, ugyanis az a tervem, hogy a Képkockák sorozatban - most figyeljetek! - képeket fogok posztolni, azonban a bejegyzés szerepe változhat. Lehet moodboard, lehet ajánló, lehet szinte bármi, de leggyakrabban valószínűleg hangulatfestő fotókat foglal majd magába, plusz esetleg egy-két személyes dolgot, jelenleg mi foglalkoztat, milyen ötleteim vannak, vagy valami ilyesmi. Nincsenek megszabott kategóriák, a képek "témája" folyamatosan váltakozni fog a terveim szerint, mivel én is folyamatosan változom, új dolgok érdekelnek, valami háttérbe szorul, majd visszatér, utána pedig talán teljesen lecserélődik.

1. Rose gold körmök ● 2. Virágcsokor ● 3. Tervező ● 4. Bögre ● 5. Kiskutyák ● 6. Enteriőr

Azt hiszem a képeken is látszik, hogy nagyon várom már a tavaszt, virágok és napsütés, végre lesz sok-sok természetes fény, lehet fotózni a bloghoz, éled a természet, szuper lesz. Amúgy engem is meglep, hogy ez a francia manikűr jellegű köröm nekem tetszik, mert alapból az eredeti francia manikűr számomra nem szimpatikus, de ez a nude - rose gold kombináció engem is levett a lábamról. Készíthetnék én is egy képet, ilyen manikűr + kávérajongós bögre = Instagram hírnév! Bár valószínűleg ezt érném el a kiskutyákkal is, vagy egy szépen dekorált gyűrűs tervezővel is. :D

A mai naptól kezdve egy teljes évig erősítem a 23 évesek táborát, és mindig elámulok másokon, akiknek már saját háza van, autója is, ráadásul remek munkája, a céljaival kel és fekszik, én pedig azért is büszke vagyok magamra, ha kibírok egy napot nyafogás nélkül, melynek oka általában az, hogy aludni akarok, kávét akarok, mindenki hagyjon békén, vagy pedig éhes vagyok. Esetleg a felsoroltak kombinációja.

Azonban sokak meglepetésére én is fejlődőképes vagyok, és kit áltatok, igazából engem is meglep a dolog. Ahhoz képest, hogy évekkel ezelőtt milyen voltam, a mostani énem hatalmas változásokon ment keresztül, és nem feltétlenül magamtól döntöttem úgy, hogy na, ezt máshogy kellene csinálni, de a végkifejlet tulajdonképpen minden esetben fix, saját elhatározás, vagy események sorozata, mindegy is. Akármi vezetett is ide, megtörtént, és hálás vagyok érte.

Most, hogy elhitettem mindenkivel, hogy ez egy komoly bejegyzés lesz, ideje lerántani a leplet arról a 10 vicces(nek szánt) dologról, mely azt bizonyítja, hogy kezdek a társadalom hasznos tagja lenni, vagy legalábbis elhiszem magamról, hogy ez a rögös út a fenti jelekkel van kikövezve!

1. "Zoknit kapni ajándékba? Paff, ne már." Mondtam évekkel ezelőtt, amikor karácsonykor megkaptam egy kisebb település éves zokniadagját, de most! Zokniköszöntő táncot járok, ha valaki meglep 1-2 párral. Persze a karácsony csak példa, mivel nem emlékszem az összes karácsonyra, szóval lehet, hogy egyszer kaptam zoknit összesen, de annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy csak ez az ominózus karácsony maradt meg.

2. A fenti szöveg ismét, csak zokni helyett pizsi. Itt viszont határozottan emlékszem, hogy szinte mindig kaptam, karácsony vagy szülinap, névnap vagy húsvét, teljesen mindegy, a napok változnak, a pizsi örök.

3. Teát inni kizárólag az élmény miatt? Na még mit nem! Összekötöttem a betegséggel, ezért hihetetlen felháborodást produkáltam, ha valaki csak úgy teát akart velem itatni. Azóta megváltoztam, és átlagban minden egyes nap iszom egy bögrével, vagy akár kettővel is, betegség esetén pedig még többet.

4. A délutáni alvásokat az óvodában mindig nehezen viseltem, nagyon kevés volt az olyan nap, amikor tényleg aludtam is, na de most. Kérném vissza a lehetőséget, hogy bűntudat nélkül pihenjek 20 percet délutánonként, köszönöm!

Nagyjából 3 és fél évvel ezelőtt, az egyetemet megelőző nyár utolsó hónapjában határoztam el magam, hogy ideje felírnom, hogy mi minden vásárolok, ugyanis folyamatosan azt éreztem, hogy a pénzem szinte kifolyik a kezeim közül, és nem értettem, hova tűnnek az összegek, mire költök én egyáltalán. Épp ezért elkezdtem vezetni a kiadásaimat. A kezdetekkor egy spirálfüzetet rendszeresítettem erre a célra, és egészen a tavalyi év végéig ez a füzet segített nyomon követni a pénzmozgást. (komolyan veszem magam, haha)

Amikor a filofax mellett döntöttem, akkor arra jutottam, hogy a költségeimet is célszerű lenne ott vezetni, legyen minden egy helyen. Készítettem lapokat hozzá, melyen szerepel az év, hónap és természetesen vonalak, amelyekre jegyzem a kiadásokat. Elég egyszerű, sallangmentes, tökéletesen ellátja a feladatát.

A módszerem sem kifejezetten bonyolult, a lényeg annyi, hogy MINDENT felírok, még egy 20 Ft-os zsemlét is. Ha saját háztartást vezetnék, - amire egyébként nagyon vágyom - akkor biztosan máshogy nézne ki az egész, de egyelőre nem ez a helyzet. 

A kép csak a szemléltetés miatt készült, a februári lapból nyomtattam egy másikat, erre írtam néhány nem valós tételt, hogy egyértelmű legyen mire is gondolok. Például kezdjük az utazással. Mindig megtartom a jegyeket, hogy felírhassam, mennyit is fizettem összesen. Ha oda-vissza útról van szó, akkor azt is jelzem, ez remélem, hogy látszik az első soron, a két "nyíl" egymás mellett. Ilyen esetben összeadom a költségeket, és egyben viszem fel, hogy mennyi pénzt költöttem az adott napon csak és kizárólag az utazásra. Külön tétel az is, amikor valami szolgáltatásért megyek, ebben az esetben pl. leírom, hogy mennyibe került a buszjegy, amivel eljutottam oda, ahol igénybe vettem a szolgáltatást, majd alatta szerepel, hogy magáért a szolgáltatásért mennyit fizettem.

Tulajdonképpen ha ki kellene választanom életem legrosszabb évét, akkor a 2016-os mindenképp komoly jelölt lenne, legalábbis így gondoltam ezt az év végén. A YearCompass segítségével lezártam a tavalyi évet, és megterveztem az ideit, ajánlom mindenkinek ezt a módszert egyébként, igazán nagy segítség tud lenni, ráadásul sok elfelejtett pillanat is előjött. Visszanézve, 2016 nem is volt olyan borzalmas, megírtam a szakdolgozatom, lediplomáztam, lett munkám, és még nyaralni is voltam! Ha ezek alapján tekintek végig a hónapokon, nem is volt rossz. De nem maradok ezen a szinten, 2017 még jobb lesz! Bár hozzá kell tenni, hogy az első pár hét nagyon elszaladt, elhavazódtam, nem csak az időjárás miatt, hanem munka tekintetében is, úgyhogy mondhatjuk azt is, hogy január közepén kezdtem éledezni, hogy ja, amúgy már egy másik év van.

Hogy mit is teszek, hogy az idei év túlszárnyalja a tavalyit? Változtatok. Magamon, a környezetemen, mindenen. Már decemberben elkezdődtek bizonyos folyamatok/projektek, amelyek még idén is tartanak, és valószínűleg nem mindegyik zárul le ebben az évben, hanem sokkal hosszabb távra szól. Az egyik dolog a jogosítvány. Még csak a KRESZ zajlik, de bizakodom, hogy időmtől függően akár a nyár végére már legálisan vezethetek, remélem, hogy addigra meglesz a jogsim. Emellett nagy lépésnek számít az is, hogy nagyjából 1 hónapja a kontaktlencsét viselők táborához tartozom, bár nem hordom állandóan, nagyjából fele-fele arányban viselem a szemüveggel, de mégis, hatalmas dolog ez nekem. Hosszú évek óta vagyok szemüveges, ezért amikor először raktam be a lencsét (órákig bénáztam, de mégsem siettetett senki, ami miatt nagyon hálás vagyok) és realizáltam, hogy látok, akkor majdnem elsírtam magam, olyan boldog voltam. Persze tudom, sírni nem ajánlott a lencse épsége miatt, de na... különleges élmény volt.

Térjünk át az idei évre. Szeretem a kihívásokat, ezért belevetem magam a mindennapokba, és jó néhány dolgot beterveztem magamnak, ezek egy része magánjellegű, amelyekről nem szeretnék itt beszámolni, de pár terv publikus, vegyük is sorra őket.

1. REND(SZER)

Alapjáraton is rendszerető, tervezgető típus vagyok, de most, hogy van filofaxom, még inkább azt érzem, hogy képben vagyok az életemmel, nem csak sodródom az árral. Egy hatalmas válogatás sem ártana, bár rendszeresen kiszanálom a nem használt dolgokat, mégis úgy érzem, hogy túl sok holmim van. Megtetszett a KonMari módszer, a kapszula gardrób, minden ilyen népszerű fogalom, ezekkel ismerkedem egyelőre, remélem, hogy sikerül átültetnem gyakorlatba is az összecsipegetett infómorzsákat. Ez az ismeretségi körömet és a közösségi oldalakon kedvelt/követett fiókokat is érinti, az energiavámpír embereket, és az engem nem érdeklő tartalmakat közlő oldalakat "kigyomlálom".

Megrögzött firkáló vagyok, állandóan teendőket, ötleteket, találkozókat listázok, hihetetlen. Épp ezért a filofax előtt naponta nagyjából 316 db fecnivel járultam hozzá a papírhulladékhoz a világban, ami semmiképp sem jó. Szerettem volna egy központi helyet, ahova mindent felírhatok, legyen az egy blogbejegyzés témája, vagy akár időpont a fogorvoshoz. Tudom magamról, hogy bolondulok a papírboltokért, noteszekért, tollakért, szinte mindenért, amit lehet kapni az adott üzletben, ezért abban biztos voltam, hogy nem a gépemen fogom tárolni ezeket a feljegyzéseket/fájlokat, (persze hasznos dokumentumok vannak a netbookom is, de kizárólag olyanok, amelyeket nem terveztem beleépíteni a naptáramba) hanem valami naptárszerűségben. Amúgy is jobban csípem, ha ténylegesen kézzel leírhatok valamit, minthogy begépeljem.

De féltem, hogy jelentkezik a szokásos probléma. Minden évben körültekintően és hatalmas lelkesedéssel kiválasztottam egy naptárat, és unalomig ismételgetett szövegekkel győzködtem magam arról, hogy idén majd máshogy lesz. Hát nem lett, hiába mondogattam, hogy "na, ebben az évben nem hagyom abba február elején a firkálást", vagy "most biztosan alig marad hely a lapokon". Hahaha, nem. 1-2 hónapnál tovább soha nem tartott a lendület, és akkor sem naponta jegyeztem fel az aktuális dolgaimat, hanem sokkal ritkábban. Mi lehetett a gond? Ma már tudom, hogy az okozta a problémát, hogy nem a saját ízlésem szerint épült fel a naptár. Fullon volt számomra haszontalan lapokkal, amelyek másoknak lehet, hogy fontosak, de nálam csak a helyet foglalták, azonban nem volt lehetőségem saját tartalmat készíteni, mert hát na, úgy mégis... hogy raktam volna bele?! Jellemzően olyan dolgok viszont hiányoztak, amelyeknek hasznát vehettem volna. Úgysem firkálom fel a telefonszámokat a naptáramba, ami lehet, hogy gáz, de én nem érzem ezt szükségesnek. Viszont kiadásokra vonatkozó lap, vagy bevásárlólista esetleg, na, az már tetszett volna, csak hát nem volt benne. Ha Chloe nem lép közbe, valószínűleg 2017-ben sem mondhatnám el magamról, hogy örömmel nyúlok a gyűrűs kalendárium után, és viszem magammal, amikor csak tudom, ráadásul sokkal rendszerezettebbek a napjaim is. Épp ezért itt és most, megígérem, hogy utoljára, de szeretnék köszönetet mondani Neked, mert nélküled nem ment volna!

De mit is tett Chloe? Haha, mit nem? Első körben kaptam tőle egy gyűrűs kalendáriumot (a továbbiakban filofaxként fogom emlegetni, mert bazi hosszú ám az, hogy gyűrűs kalendárium. hopp, leírtam megint, de most már tényleg utoljára!), amelyre épp nem volt szüksége, ezzel meg is alapozta a rajongásom. Ezen kívül kinyomtatta nekem azokat a lapokat, amiket ő is használt, még a betűtípust is kiválaszthattam, ráadásul kereshettem képeket az elválasztóimnak, melyeket szintén kinyomtatott, és laminált is, hogy bírják a kiképzést. A fotók lelőhelye egyébként a Flickr. Novemberben készült el a nekem szánt filofax, azóta is töretlen a lelkesedésem, egyedül annyi a változás, hogy miután megbizonyosodtam arról, hogy bevált a dolog, rendeltem Aliexpressről egy saját filofaxot, ami azt hiszem, teljesen én vagyok. Rózsaarany színű, elegáns "kis" A5-ös darab, és hát egyszerűen szerelem! Ide kattintva megnézhetitek, vagy akár meg is rendelhetitek, ha ti is belezúgtatok! :D Az ára most elég húzós, én nagyjából 8,5 dollárért vettem, annyiért nagyon megérte.

A bevezető szövegen túl is estünk, lássuk, hogy is épül fel a filofax. 5 fület használok, mindegyiknek komoly szerepe van. Az első rész a jelmagyarázat, illetve két táblázat, amelyben a blogposztok és az edzések dátumait vezetem. A második rész havi bontásban mutatja a 2017-es évemet, melyet közrefog két éves naptár, az idei, illetve a 2018-as. Ezután következik a lényeg, heti beosztásban az egész év. Bal oldalon a napok foglalnak helyet, a jobb oldal pedig a jegyzetek illetve a tennivalók lakhelye. A negyedik elválasztó a kiadásaimat őrzi, minden hónapban felírom a tételeket, mi mindent vettem abban a hónapban. Erről tervezek egy külön posztot, szóval nem is részletezném, ugorjunk az utolsó részhez, melybe random lapokat fűztem, néhány A4-es papírt elfeleztem, és kilyukasztva belepakoltam őket ide. Ez a random agymenések terepe, van itt bevásárlólista, ötletek a blog nevéhez, de még a teendőim is itt kaptak helyet, amelyeket még 2016-ban el akartam intézni a két ünnep között.