Néhány héttel ezelőtt olvastam Erika felhívását a MBBK csoportban, hogy vendégbloggereket keres. Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy publikálhatok valaki másnál, ezért azonnal jelentkeztem, hogy engem érdekelne a dolog. Erika felkeresett, megbeszéltük a részleteket, és arra jutottunk, hogy egy lomtalanítással kapcsolatos bejegyzést fogok megírni. Jöjjön belőle egy kis részlet, a teljes posztot pedig Erika blogján olvashatjátok el.

A tavaszról általában mindenkinek a virágok, a megújulás és talán leggyakrabban a tavaszi nagytakarítás jut eszébe. (és persze a tavaszi fáradtság!) Én sem voltam ezzel másként, bár el kell ismernem, én kifejezetten szeretem a tavaszi rendrakást, és nem vagyok felhalmozós típus, ezért talán könnyebb dolgom van a szanálást illetően, ráadásul saját lakásom egyelőre nincs, szóval csak a szobámban található tárgyakat válogattam. :)

Arra gondoltam a folyamat kezdetekor, hogy talán hasznos lenne egy lista, hogy mi az, amiről úgy gondolom, hogy nem érdemes tartogatni. Sokszor látom, hogy az embereket szinte ellepi a rengeteg cucc, amit az évek során felhalmoztak, és vagy nem akarnak megválni a dolgoktól vagy csak úgy érzik, sokáig tartana mindent kiválogatni, ezért inkább bele sem kezdenek. Való igaz, ha indokolatlanul sok tárgy vesz minket körül, akkor nehéz nekiállni, de nem is kell egy nap alatt lerendezni az egészet. Ez lehet egy hosszabb ideig tartó folyamat is,  én például több napon keresztül pakolgattam egy baromi nagy zsákba azokat a dolgokat, amiket úgy gondoltam, hogy nem őrizgetek tovább, és sokkal jobb lett a közérzetem utána. Közben természetesen jegyzetelgettem magamnak, hogy megoszthassam veletek, mitől váltam meg, hátha megihletek valakit, és az én hatásomra nekiáll a szoba/lakás szanálásának.

1. régi oklevelek
2. régi levelek - azok maradtak meg, akikkel most is tartom a kapcsolatot, és/vagy csak egy levelet kaptam tőlük
3. régi számlák, jótállási jegyek, amik lejártak, stb.
4. termékek dobozai, amelyekre már nincs szükség - általában megtartottam a termékek eredeti dobozát, utazás esetén megnyugtatott, hogy pl. a hajvasalóm a dobozában van, nem lesz baja.
5. ruhák, amik foltosak, szakadtak, és/vagy már nem okoznak örömet /amik jó állapotban voltak, azokat elajándékoztam ismerősöknek, vagy rászorulóknak adományoztam/
6. régi csomagolópapírok, nejlonok, zacskók és táskák
7. csetreszek, porfogók - azaz ajándékba kapott kis figurák, vagy ládikák, amiknek nem igazán van haszna

elolvasom

Korábban már említettem (egész pontosan ebben a posztban), hogy a fél életemet belepakoltam a gyűrűs kalendáriumomba, és a logikám alapján miért pont a blogbejegyzések tervezése zajlana valahol teljesen máshol?

Keresgéltem több helyen is nekem való tervezőt, amelyet lefűzhetek a többi papír mellé, de azt hiszem, már az elején tudtam, hogy mindegyikkel túlságosan kritikus leszek, és egyszerűbb - illetve gyorsabb - lenne egy sajátot összehozni. A sikertelen kutatás után neki is ugrottam, és elkészítettem egy olyan tervezőlapot, ami az én igényeimnek teljesen megfelel (legalábbis egyelőre).

Mindenképp minimál stílusút szerettem volna, hogy passzoljon a gyűrűs kalendárium többi részéhez. Igyekeztem a tervező szakasztól a publikálásig minden mozzanatot rögzíteni magamnak, épp ezért levázlatolom, pipálom, ha megvannak a képek és a címkék is, kitalálok egy címet, beidőzítem, vagy azonnal publikálom is, és hozzáteszek valami megjegyzést, ha van.

Lelkesen firkálok a lapokra, néhány posztot már megterveztem, de természetesen a képeken nem ezek szerepelnek, nem fogok spoilerezni. #topsecret :D Egyelőre teljesen megfelel az igényeimnek ez a lap, nem írok túl nagy betűkkel, szóval elfér minden a rendelkezésre álló helyen. Terveim szerint időrendi sorrendben kapnak helyet a lapok, amint tudom, hogy mikor kerül ki, - ezért is jók ezek a tervezők, szuperül átlátom melyik nap melyik posztot publikálom - bár két oldalasra nyomtattam őket, szóval észben kell tartanom, hogy ha fordítok, akkor ne a jobb oldali lapot töltsem, mert az úgy bajos lesz. Persze csak drámázom itt össze meg vissza, radírozható a toll, amivel írok, szóval legfeljebb felcserélem a két dátumot, vagy ilyesmi.

Évekkel ezelőtt lelkesen vagdostam ki a kuponokat - aminek persze a felét fel sem használtam - és áldottam az eszem, hogy hú, most aztán mennyit spórolok, én vagyok a legokosabb pénzszóró a világon. Aztán valahogy eltűnt a lelkesedésem, folyamatosan csökkent az az izgalom, amivel vártam, hogy beszerezhessem a kedvenc termékeimből az utánpótlást, kipróbálhassak egy magasabb árfekvésű hajfestéket, vagy éppen sikeresen megvegyek egy régóta kívánságlistás darabot. A tavalyi évben már szinte csak drogériában jártam, idén pedig még csak el sem megyek egyetlen üzletbe sem, maximum megkérem valamelyik ismerősöm, hogy vegye meg nekem az aktuális fogkrémem és a hajfestékemből is hozzon, ha ő részt vesz ezeken a napokon. Ha nem, akkor pedig majd megveszem máskor.

Mi is vezetett ide? Drámaian hangzik ez most, kreálhatnék egy "a kálváriám akkor kezdődött, amikor először csesztek ki velem..." sztorit, de nem akarom degradálni magát az ötletet, mert szerintem baromi jó elképzelés, és annak ellenére, hogy 2017-ben nem motivál a dolog, azért még mindig értékelem, hogy kitalálták a 0. napot, hogy több újságban is elérhetőek a kuponok, és próbálnak újítani a részt vevő üzletek listáján, azt vettem észre, hogy egyre szélesebb a kínálat.

A legelső dolog, amivel gondom akadt minden egyes alkalommal, az a kuponfüzet beszerzése. Kisebb hadművelet kellett hozzá, ugyanis a nagyvárosok forgalmas helyein azonnal elfogyott, ahonnan mindenki átvándorolt az eldugottabb üzletekhez, és mire én eszméltem volna, hogy kell kuponfüzet, ha vásárolni akarok, addigra már egyetlen újságból sem találtam, és csak reménykedtem, hogy valamelyik családtagom megoldotta a helyzetet, és tudott venni.

Rögtön ezután, amikor már az üzletben tébláboltam, akkor sorban jön a többi csapás. A drogériákkal akadt a legkevesebb gondom, próbáltam mindig a kisebb boltokat megcélozni, ahol minden termékből volt még a polcon, és igyekeztek segíteni, ha valamit nem találtam meg. A nagyobb vásárlóközönséggel rendelkező helyszíneken azonban már sokkal nehezebb dolgom volt, szinte mindent elkapkodtak már előlem, bár nem volt nehéz, láttam embereket, akik 3 kosárnyi tusfürdőt vettek. Ezzel nem is lenne gond, biztosan el fog fogyni, de ha én veszek magamnak 3 darabot, és látom, hogy azon kívül csak 2 flakon marad, akkor nem veszem meg még azokat is, hogy totál üres lehessen a polc, és másoknak ne jusson 1 darab sem...

1. Asztal ● 2. és 3. saját képek ●  4. Oreo kekszes lávasüti ● 5. Nyomtatható bullet journal elválasztók, ikonok  ● 6. DIY egérpad

Imádnám, ha egy ilyen asztalnál dolgozhatnék! Nem vonná el semmi a figyelmem, tökéletes környezet. Talán bevetném a DIY egérpadom is, bár meg kell, hogy mondjam, nem használok egérpadot, viszont az ötlet szerintem nagyon király, poháralátétet is lehetne készíteni ezen a módon. Az új pasztellszínű szövegkiemelőimet viszont biztosan még nagyobb lelkesedéssel használnám a fehér asztalomnál, bár asztal nélkül is imádom őket. A másik jó dolog, ami történt, az az, hogy végre beszereztem a Catrice egyik új alapozóját! Rengeteg pozitív véleményt olvastam róla, és eldöntöttem, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom. Nagyon sokszor próbáltam megvenni, de soha nem találtam az üzletekben, ha volt, akkor pedig felbontott állapotban, (... ott a teszter, miért kell kibontogatni a rendes termékeket?!) úgy pedig nem akartam elhozni. Annyira felpörögtem, hogy írtam a Rossmann Magyarországnak Facebookon, hogy mit tehetek, sehol nem találok ebből az alapozóból. Nagyon kedvesek voltak, jelezték, hogy mikor lesz ismét elérhető a webshopban, ugyanis ott is próbáltam megrendelni, de nem volt készleten sajnos. Szorgalmasan csekkolgattam az online boltjukat, és meg is rendeltem hétfőn reggel. Postapontra kértem, és másnap reggel már meg is kaptam a terméket, bombabiztos csomagolással, szóval nagyon elégedett vagyok, és köszönöm innen is! Egyébként már kipróbáltam azóta, tetszik, bár még barátkozunk. Úgy vettem észre. hogy nagyobb mennyiség kell belőle, mint az eddigi alapozókból, de azt hiszem, jóban leszünk. Szívesen ennék most ilyen lávasütit egyébként, szuper jó lehet. A kalendáriumomat is dekorálgatom szorgalmasan, a korábbi állapothoz képest már nem annyira minimál, ezek a bujo "grafikák" szuperül mutatnának benne szerintem. :)

A szél a napokban úgy fúj, mintha fizetnék érte, de a napocska azért igyekszik sütni, finoman érzékelteti, hogy a tavasz menthetetlenül közeleg. Személy szerint minden évszakban találok valami szépet, mindegyiket kiélvezem, a tél különösen a szívem csücske egyébként, télen születtem, imádom a havat, a KARÁCSONYI időszakot sem adnám semmiért. Most viszont mégis ott tartok, hogy tűkön ülve várom a tavaszt, és én ugyan nem siettetek semmit, de azért jöhetnének a melegebb napok. Ezért hát összeszedtem x dolgot, ami miatt kijelenthetem, hogy baromira várom a tavaszt, és hálás vagyok a télnek, hogy volt, de ideje átengedni a terepet. :)

1.) TORNACIPŐ + BŐRDZSEKI

Farmernadrággal és egy sima pólóval tökéletes kombináció az enyhe időben. Ebben a szettben az egész életemet le tudnám élni, hát még akkor, ha néha lecserélem a farmert egy melegítőnadrágra. Tökély!

2.) GYORSABB ÖLTÖZKÖDÉS REGGEL

Nem tartana évekig, mire magamra rángatom a sálat, kabátot, sapkát, kesztyűt, meleg csizmát, bundát, kandallót, stb. Szerencsére nem vagyok fázós típus, de elég korán indulok dolgozni reggelenként, és nem akarok betegséget kockáztatni csak azért, mert nem öltöztem fel eléggé.

3.) FOTÓK A BLOGRA

Ha nincs borús idő, akkor sokkal könnyebben lehet világos, szép képeket készíteni a blogra, ami pedig fontos számomra, mert annyiszor fotózom újra a dolgokat, ameddig nem vagyok teljesen elégedett a végeredménnyel, 2 alkalomtól akár 234438421 alkalomig is eljuthatok!