Jó rég volt már képkockák poszt, nekem nagyon hiányzott már, hogy írjak valamiről, csak úgy random, de be kell vallanom, hátsó szándékom is van ezzel a bejegyzéssel. Ha drámaian szeretnék fogalmazni, akkor azt mondhatnám, hogy lezárul egy korszak a minimál dzsungel történetében. Az a tervem, hogy a blogon nem lesz ennyi stílusú poszt, a ZODA stúdió egyik bejegyzése teljesen más megvilágításba helyezte a dolgokat.

Gyakran kaptam olyan kérdést az ismerőseimtől, - legutóbb például az egyik kollégától - hogy miről is blogolok, és tulajdonképpen nem tudtam megmondani a konkrét témámat, mert igazából nincs is. Mindig azt válaszolom, hogy arról, ami épp foglalkoztat, de azért ez így elég tág fogalom, szóval valahogy szűkíteni kellene, úgy mégis. Amióta elolvastam a fent említett posztot Zsófi tollából billentyűzetéből, azóta csak ezen jár az agyam, hogy mi is az, amire fel lehetne építeni a blogot. Rendesen meg is ijedtem, amikor azt éreztem, hogy csupán azért nevezem a blogomat mindenesnek, mert nincs semmi, amihez igazán értenék annyira/érdekelne annyira, hogy beszélhessek róla a blogon. Épp ezért visszanéztem a bejegyzéseket, megszámoltam, hogy melyik témában mennyi poszt született, melyikek megírását élveztem a legjobban, ezek alapján próbáltam leszűkíteni a témaköröket.

A következő tapasztalatokkal lettem gazdagabb:

• leginkább a gyűrűs kalendáriummal kapcsolatos posztokat szerettem megírni
• utazásos posztokkal kapcsolatban kissé ambivalens érzéseim vannak, mert ezek nem lesznek túl gyakoriak, viszont szeretem válogatni a képeket, újraélem a dolgokat, ezért szintén jelen lesznek majd
• a képkockák is megmarad, személyesebb kivitelben, nem csak random fotók tűnnek fel, havonta, esetleg minden második hónapban érkezik egy-egy ilyen bejegyzést 
• a tervezést preferáló énem még inkább megjelenik majd
• a személyesebb jellegű posztokból előfordul majd 1-1 darab, például nagyon érdekel a hygge, mint olyan, és komolyan dolgozom a kapszula gardróbom kialakításán is

Remélem ezután is szívesen látogatjátok majd a blogot, és a változások után nem lesz annyira kaotikus a főoldal a különféle témakörbe tartozó bejegyzések miatt, sokkal egységesebbnek tűnik majd az oldal. :)

A kis kitérő után kanyarodjunk is vissza a mai képkockák bejegyzéshez, mi a helyzet velem, stb. Mostanában igyekeztem sokat olvasni, megpróbáltam nem ismét csak krimiket válogatni, ezért A lány a vonaton' c. kötetet és a Papírvárosokat is kivettem a könyvtárból. Számomra egyik sem volt nagy durranás, a hatalmas hype ellenére nekem nem tetszettek úgy igazán. A lány a vonaton végkifejlete a sztori felénél kirajzolódik, teljesen biztos voltam benne, hogy mi lesz a zárás, és nem tévedtem sajnos... A Papírvárosoknál pedig azt éreztem, hogy sokkal többnek akar látszani, mint ami valójában. Fiatalabb koromban lehet, hogy jobban tetszett volna, de most ilyen öreg fejjel - 23 éves vagyok, biztosan mindenki komolyan veszi ezt a kijelentést - nekem inkább tizenévesek játszadozásának tűnt. Egyébként már volt egy újabb köröm a könyvtárba, ezúttal is igyekeztem több műfajból válogatni, 8 könyvvel tértem haza.

Beszereztem néhány növénykét is az elmúlt időszakban, 2 picike pozsgással leptem meg magam. Mivel nem találtam elég apró kaspót számukra, ezért vettem bögréket a Pepcoban, hogy legyen lakhelyük azért mégis! Ha már Pepconál tartunk... Szerintem náluk lehet a legjobb áron megvenni a világítós gömbfüzéreket, - én csak gömbiknek hívom őket, sokkal aranyosabb :D - mindenképp ajánlom, hogy nézzétek meg, ha még nem tettétek, nagyon fel tudják dobni a lakást.

Megemlítenék néhány YouTube csatornát, ami nagy favorit mostanában. Elsőként most kijelenteném, hogy iratkozzatok fel Kalyn Nicholson csatornájára, én elég régóta követem őt, egyszer mondjuk leiratkoztam, mert nem volt olyan a tartalom, ami engem érdekelt volna, de visszacsábított, és azóta töretlen a lelkesedés. :D Épp zajlik a #YOUTOBER egyébként, minden nap felkerül egy új videó, szuper a kontent, látszik, hogy mennyi munka van ebben, vessetek rá egy sok pillantást. Kalyn azért az egyik kedvencem, mert látszik, hogy a hatalmas feliratkozószám ellenére is két lábbal áll a földön, és annyira emberi és hétköznapi tudott maradni, hogy 100%-ban hiteles.
A másik csatorna, ami magával ragadott, az Chelsea Dinen nevéhez kapcsolódik, fő profilja a rutinok kialakítása, fenntartása, hatékonyabbá tétele, főleg a reggeli rutint szereti egyébként, de szó esik még a célok megvalósításáról és az egyén folyamatos fejlődéséről is, plusz, ami számomra nagy mumus: arról, hogy lehet elegendő mennyiséget aludni, anélkül, hogy valami fontos teendőt elodáznék. A videói egyszerűen fantasztikusak, tartalomban és látványban is elérik azt a színvonalat, amit én elvárok. Annyira motivál, kedvem lenne újratervezni az életemet este 10 órakor.

Hazai videós viszonylatban pedig HeyJulie a favorit, megnyugtat, inspirál, a képi világ csodálatos, a választott zenék szintén, vessetek rá egy pillantást. (többet is fogtok, ebben biztos vagyok) Szeretem, hogy olyan érzés  videóit nézni, mintha egy barátnőmmel kávézgatnék, a közvetlenségével és kedvességével azonnal belopta magát a szívembe. Ha már Youtube... Hozzáfűzném, hogy 10 esetből 9-szer Shawn Mendes dalai pörögnek mostanában, nagyon tetszik a stílusa, hol volt ő eddig, vagy csak én vagyok lemaradva?

Egyébként ez a hosszú hétvége úgy kellett már a lelkemnek, hogy csak na. Pihentem, sétálgattam, sütöttem, olvastam, szuper volt, még hajfestésre is jutott idő. :) Nektek hogy telt a 3 napos hétvége? Meséljetek valamit, másoknál is szeretem ezeket a kicsit személyesebb/lazább írásokat, a saját blogomon pedig a képkockák a szívem kuglófjának egyik mazsolája, szuper lenne, ha "beszélgetnénk" egy kicsit hozzászólásokban, kíváncsi lennék, hogy veletek mi történt!

Ha tetszett a bejegyzés, kérlek oszd meg, illetve kövesd az oldalt a Facebookon, vagy az Instagramon.